A fűnyírás kiválóan alkalmas arra, hogy vezesse a gondolataidat. Szeplősanyuval szépen megbeszéltük, hogy a kertben melyik a torma, melyik a sóska - mentségemre legyen mondva, hogy elég random módon helyezkednek el, az egész kicsit olyan, mint a torpedó játék, és hát tavaly sikerült mindent elsüllyesztenem.
Miközben húzom-tolom a gépet remekül el tudok utazni máshova - a fűnyírás a legegyszerűbb módja, hogy visszataláljunk a földhöz. Éreztem a széna illatát, a hüvelykujjam tövében a kaszától nőtt a vízhólyag... Jöttek az Élet Nagy Dolgai, persze arra még maradt időm, hogy elgondolkozzam, vajon az árokparton talált fél literes Kalinka vodkának, a tisztasági betétnek és a két darab kotonnak volt-e közük egymáshoz. A pesszimizmusom azt mondatta velem, hogy igen.
Meg: Szeplős elment fogorvoshoz. Egy olyan jó fajtához, ahol a váróban halak úsziznak az akváriumban. A csendélet nem segített rajta, mert amikor behívták én fejtettem le finoman az ujjait a szék karfájáról. Mindez azért fontos, mert azóta megtért (mondjuk annyi pénzért - és még ez csak a kezdet - én is hívő lennék egyből) és fogmosásnáci lett, ezt meg én nehezen viselem, mert eddig én voltam a szorgalmasabb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
