(Ez  poszt igazából Spahancs hozzászólására válaszolós komment akarna lenni, de "blogtulajdonosként" megtehetem azt, hogy posztot csinálok belőle, mert hátha más bejegyzésre nem lesz időm, hetet poszt nélkül meg utálok kezdeni, az egy rémálom.)

Nos, úgy emlékszem, hogy olvastam már eme újabban kellemetlenkedő tűzhányó tevékenysége előtt is, hogy régebben is törtek ki hasonlóan nyugodtnak hitt, ám de valójában nyugtalan és mozgékony földtani domborulatok itt, rögtön a szomszédban (lásd: Indonézia), de most, hogy ez a Röyksoppbjörk nevű popvulkán a hasonlóan északi, hasonlóan legalább kétdalos A-HA formációhoz hasonlóan visszatért a színpadra, természetesen újra felfrissítettem ezeket a gyermekkori űrös, óceános, dinoszauruszos olvasási élményeimet. 

Meg kell, hogy mondjam, hogy ugyan én lelkes és elfogult híve vagyok minden nyugtalan és mozgékony domborulatnak, de elrettenve és megrémülten fogtam fel a tényt, hogy ha sürgősen nem marad abba ez a pirotechnikával és show-elemekkel oly gazdagon tarkított búcsúkoncert, még akár az is lehet, hogy elmarad a nyár, és mindenki az előadást kell, hogy nézze, ami - valljuk be - eléggé meglepő egy pofon, hiszen az izlandiaktól, mint a világ egyik legrégebbi demokráciájától nem ezeket a diktatórikus módszereket szoktuk meg.

Úgy néz ki azonban, hogy a válság a rosszat hozta ki belőlük, az eddig elfojtott vikinghajlam újra kiütközött (kvázi kitört) belőlük: Ha nekünk rossz, legyen nektek is rossz, bevesszük megint Európát! Lehet, hogy ez az egész nem is egy összeurópai repcsis összeesküvős sztrájk, hanem ez maga az izlandi (válság)terrorizmus. Hiszen nekik maguknak ugye kérem nincs semmi bajuk, náluk fel-le szállnak a repülők, vannak olyan fifikások, mint a trükkösebb étteremtulajok, hogy kifele fújatják a levegőt, aki arra jár, az meg haljon éhen, vagy menjen az ő utcájába vendéglőjébe. Az a pár út, ami most kissé felrepedezett és némileg víz alá került náluk, az meg meg nem számít, amúgy se volt sok belőle, nem azon jártak, szarni rá.

Ott tartottam, hogy lehet, hogy elmarad a nyár: nem megy senki sehova, én sem kerekedek fel végre az oly régóta áhított európai körutamra, hanem Byronékhoz hasonlóan unalmamban mindenféle irodalmi és depressziós bestsellereket fogok írogatni, amik miatt halhatatlan leszek, de amit én nem akarok, mert az nagyon fárasztó egy foglalkozás. Inkább mennék nyaralni,irodalomból elég, ha azt majd megírom ide a blogomba, szóval kérek mindenkit, szívunk úgy is eleget, szmogot, életet, cigit, és még ki mit, ez a kis vulkáni hamu nem oszt, nem szoroz, szívjuk mélyre, oszoljon a füst, ha nem tesszük, még a végén nyáron tönkremegy minden hekkbódés Európában.