Ugrás a tartalomhoz
júl. 27. 2009

Epizódok vasárnapról

1

Hoztam haza melót, vasárnap végre sikerült is nem körbehányni a laptopot, amikor odaültem elé dolgozós indíttatásból: exceltáblák fenn, kattingatás, töltögetés, ellenőrzés kétszer, stb. Szeplős tett-vett a szobában, kaját hozott, pakolt, kicsit vasalt, annyira ugye nem követi le ezeket az ember ilyenkor.

Egyszer csak mégis megüti a fülemet a huszonhatodik olyan mondat, hogy el szeretném mondani,hogy meg fogok halni, úgyis meghalok, nem bírom nézni, hogy ennyit szenvedsz,  jaaaaj, nem bírom, fáááj....

De tényleg, azért kell pár perc mire ilyenkor átjön a szűrőn, szóval olyan öt perce azért nézhette Szeplős azt a filmet, de előtte köze se volt hozzá, semmi. Csak véletlenül odakapcsolt, és ott maradt előtte. (Az Árnyékország szerintem utolsó tíz perce, nem tudom.)

Felnézek, Szeplős ott guggol a tévé előtt az "ágy" (GRANKULLA) sarkán, kezében párna és teljesen, de totálisan szét van sírva az arca.

Felállok. Kiveszem a kezéből a távirányatót és elkapcsolom a csatornát azzal, hogy nem hiszem el, hogy direkt megnézed az utolsó tíz percet ebből a filmből, hogy széjjelbőgd magad.

Szeplős letörli, széjjelkeni a könnyeit, rámnéz, egymásra nézünk és elkezdünk röhögni.

Azt hiszem ez minden negatív terhességi tesztet überel :)

 

2

Ha már Horvátországot említettem az előző posztban:

Tegnap felhívom Jazzet aki egyből síkideg hangon közli velem, "de nem tudunk autóval menni, apám visszavette az autót, majd nézek buszt vagy vonatot, jó? Jó?"

Kicsit árnyaljuk Jazz helyzetét! Jazz szerencsés ember, de függ. Az apjától függ. Az apja egy olyanféle "erős" egyéniség és sajnos nem is egészséges. Errő  többet nem. De Jazz tud nagyot szívni. Mint most.

A nagyobbik baj az, hogy én is függök. Most éppen Jazztől meg az apjától. Én ettől kapok sikítófrászt, ezt gyűlölöm magamban a legjobban, hogy nincs annyi tehetségem, kurázsim, kitartásom, szerencsém, hogy legyen annyi a farzsebben, hogy NE KERÜLHESSEK ilyen helyzetbe. Harminc vagyok és még mindig függök. Ezzel őrjítettem meg Szépnevűt is, ezzel a hajszával. Kérdezte, hogy mennyi kell még, mi az az összeg, ahonnan már biztonságban érzem magam? Mert raktunk félre ezerrel, megszereztünk egy csomó mindent, rajta voltunk az úton, csinálta velem... aztán dobtam mindent.

És most megint. Ugyanaz a helyzet, valaki valahol dönt, érez valamit, csinál valamit és az én terveim egy szempillantás alatt a kukában vannak.

Nem tudom azt mondani, hogy Jazz, szarni rá, megyünk az enyémmel, megoldjuk. Nem.

Szeplős felhívta anyuját kocsiügyben, aki annyit mondott, hogy NEM. (Ettől Szeplős megint sírt.)

Jazz még megpróbálja az ő anyuját kocsiügyben, de nem tudni.

Ha minden kötél szakad, fogom sógorom 91-es Favoritját és lemegyek  azzal Rijekáig, azt annyi. Mert nem, nem fogok vonatozni, sem buszozni. Nem azért tettünk félre minden hónapban egy kicsit, hogy buszozzak a Balkánon. Nem azért vártunk erre az egy hétre ennyit. Nekünk csak ez az egy hetünk van.

Bassza meg.

süti beállítások módosítása