Dolgozom, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy ilyenkor mindig kb. Zolivagyok, meg a többi könyvjelzőnek elmentett oldal van néha az első, néha a második helyen, ha arról van szó, hogy mit is csinálok a melóhelyemen a székembe huppanás után.

Zolivagyokon kb. három napja a Leválthatatlan példakép post megy, azóta nem írt semmit. Első nap megnéztem, látom video van beágyazva, meg pár sor, vágom a csávót, egyszer már betette régebben- tudom, hogy szereti, de hát ez semmi fontos, oké, ennyi.

Tegnap megnéztem a videót, ha már nem írt semmi újat. Az angoltudásom elég hervatag, de látom, hogy a baltával viszonylag jóképűre faragott arcú, nem kissé kigyúrt testén láthatóan szereti megmutatni az összes tetkót- mert hát ugrál félmeztelen az egész klip alatt.

Ma felkúrtam magam, megnéztem ki a faszom ez az ember. Hát ez Henry Rollins, ez állítólag egy ikonikus figura, a Black Flag exfrontembere, a Rollins Band énekese , egy punk, aki túlélt mindent, könyvet ír, filmekben játszik, rádióműsort vezet és nevéhez fűződik a "spoken words" amiről fingom nincs, hogy micsoda. Fogggalmam sincs erről a csávóról, pedig már harminc vagyok.Nem azt mondom, hogy nem láttam soha, de nem figyeltem fel rá, nem érdekelt, nem tudom.

Ezeket kurvára nem értem, hogy történhetnek meg. A fél világ szereti, imádja ezt az embert, a másik fele utálja és hiteltelennak tartja, én meg nem tudok semmit az egészről. Soha nem tartottam magam egy beszűkült valakinek, de ilyenkor mindig állva maradok egy-két percig, hogy bazz, de kurvára az vagy, egész univerzumok mennek el melletted.

Egyszerűen nem vagyok elég érdeklődő, nyitott, mittudomén, asszem.