harminc

Találtam egy tökéletes kis írást, egy ajánló előzetest a PestiEstben, ami összefoglalja az egész várost (és gondolom a többi várost is) belengő hangulatot, a tavaszvégi, nyári életstílust, ami úgy általában igencsak része az általam csak magyar-riviérának nevezett életérzésnek.

Budapesti korképnek is kiváló, komolyan.

Itt van e:

A megrögzött beülős április végén, május elején - de ha bolondul tavasz van, akkor még előbb - kiülni vágyik.  Egyre több "Mikor nyit?" (konkrétan én is feltettem, és kb. még 4 embertől hallottam ezt pl. a Holdudvarral kapcsolatban, ami csak azért jó hely, mert a Margit-szigeten van. Leginkább az előtte lévő kolbászosnál dívik inni, a Holdudvart csak pisilésre használja az antisznob magyar.-szerk.) és "Kinyit-e egyáltalán?" (szezonérzékeny és az átlagosnál létbizonytalanabb romkocsmák és nem azok, de konkurens kiszolgálóegységek-szerk.) kérdés röpköd Budapest utcáin, a türelmetlenség fokozódik. Mert - és ebben ilyenkor mindenki biztos - ízesebb az étel és bódítóbb az ital, ha a szabadban fogyasztjuk el. Napsütéses teraszokról, kényelmetlen fa- és műanyagszékekről, zajos fesztiválhangulatról álmodozunk, aztán egyszer csak megtörténik: az éttermek, kávézók, pubok, kocsmák kipakolnak. Ki a füves-fás Budán, ki a sikátoros Pesten, ki a város tüdeje Margitszigeten és ki a poros, ám halas Római-parton. Az évnek ebben a időszakában megszaporodik a "lógósok" száma, mert - és ebben szintén sokan egyetértenek, egyetértünk - bele kell, hogy férjen a nagy rohanásba egy nyugodtan elkortyolt kávé, netán sör. Ennek köszönhetően egyre több sütkérezve szürcsölő, elégedett arcot láthatunk mindenfelé, a tél végi nyomottság szép lassan felszívódik.