harminc

Az egész csak arra jó, hogy elfedje mennyire gyík vagy egyedül. Ugyanez volt mindig , ha Szépnevű elment pár napra. Ha szabad vagy, akkor valaminek lennie kell, ZENE BE, KÁVÉ LE, ZSELÉ FEL!

Az első gondolat az, hogy valahonnan csajt kellene szerezni simán, aztán az, ez előtt, ez után be kellene baszni valakivel-valakikkel egy hatttalmas buliban, ahol aztán szintén becsajozol, mert minden álomszerűen alakul.

Azt most nem tudom mondani, hogy ez harmincévesen másképpen alakul. Tök ugyanaz a faszarc vagyok, szerintem ez lesz a zsigeri reakcióm negyven évesen is.

Azt sem tudom mondani, hogy éppen most fut ki ez a dolog szarabbul, mint ahogy szokott, mert az esetek jelentős részében régebben is úgy volt, hogy rájöttem, hogy éppen magam ellen, pont erre számítva irtottam ki minden lányt a telefonykönyvemből az erősebb pillanataimban. Felégettem minden hidat.

A haverok, ismerősök maguktól pedig kopnak el, ha nem keresed őket. Márpedig nem keresed őket, mert boldog vagy nélkülük is, mert kapcsolatban vagy, mert nem mész el sörözni hetente xszer, mert sokba kerül a barátságokat fenntartani, hiszen terveid vannak, amik még több pénzbe kerülnek. Egzisztenciát akarsz, közös életetet, és ez csak vagy-vagy alapon megy. És persze kényelmes is lettél, sokszor könnyebb nem elmenni, sok-sok energiába kerül barátságokat fenntartani.

Éppen ezért, ha úgy alakul, hogy pár napra egyedül maradsz, hiába nézed át a telefonod névjegyzékét többször is egymás után. Azt a kevés vezetéknév nélkülit sem tudod/mered felhívni, akinek még  megvan a száma.

Nem fogsz dugni senkivel, nem mész el senkivel sem bulizni, filmeket fogsz nézni, chipset zabálni, morzsát és mosatlant hagyni a konyhában, üres üvegeket a kanapé előtt, és száradó zsepiket a számítógép mellett.

Teljesen üres és értéktelen vagy magadnak, és minden csak arra van, hogy ezt elfedje. A barátnőddel a mindennapok, nélküle a sok pótcselekvés, de ha meztelenséged felszínre kerül, az bizony fájóan depresszív viszketést okoz. El sem merem képzelni, h mi lenne, ha így maradnál. Pedig lehet azt kellene. Megtanulni újra magamat, az Életet.