harminc

 Mottó: „Mindig lenyűgöznek az egymásba nyíló szobák, az átszűrődő fények. / (Nincs szebb ritmus, mint a szeretők szabálytalan lélegzése.)”

 

 

Szarkasztikus komment: Hát én nem tudom ki találta ki a egymásba nyiló szobákat, de küldenék neki  egy ízesebb kurva anyádat, így visszamenőleg.

 

Kifejtés: van egy határozott büntetés-bűnhődés jellege a jelenlegi életkörülményeimnek. Erre a témára amúgy is érzékeny vagyok, hiszen az egyes számú mindörökké-bánni-fogom-szakításom után jó egy évig nem jött össze semmi, de semmi. Se szerelem (kidobtak), se meló  (suli után nem vettek fel sehova), se pénz (ez ugye az előzőből következik). Miután kértem egy találkozót a lánnyal olyan témában (nem vicc), hogy ugyan ne átkozzon már meg engem ennyire, meglett az első melóhelyem -  így jöttem fel a csodás fővárosunkba. (Nem vicc.)

 

Szépnevű pedig összejött legjobb barátjával/barátunkkal. Ez egy.

Buktam kocsit, bútort, pénzt, ez kettő, de mondjuk ezt magam mértem magamra, illetve próbáltam a legalább az anyagi kérdéseket illetően tisztességesen eljönni.

Kezdhetek mindent előlről,  épp, hogy nem harminc évesen. Ez három.

 

Az első albérlet klasszikusnak mondható választás volt: hatodik kerület, közel mindenhez, közel az éjszakához, a munkahelyhez, a metróhoz, a 4-6-oshoz.

Azért vidékről betámadni a budapesti albérlet-piacot nem is olyan egyszerű dolog. Ki tudja hány napnyi netezés, telefonálás és albérletnézegetés után iszonyatos megkönnyebbüléssel töltött el benünket egy letaposózott konyha látványa, a  szép fürdőről, és a két(!) wcről nem is beszélve. Az, hogy a két szoba között egy istentelen nagy ajtó van egy legyintéssel elintéztük: majd megoldjuk, kivesszük! (Mármint a lakást.)

 

Egy év nagy idő két párnak, ha magánéletüket csak egy ajtó választja el egymástól. Persze frissebbekként, Szépnevűvel, mi voltunk a ludasak leginkább, ami az ajtón átszűrődő zajok generálását illeti.

 

 - Mintha egy egész élettel ezelőtt lett volna az egész…

 

Tehát a büntetés: újra az elején vagyok, újra egy olyan lakásban, ahol a szobánkba vagy a wc felől mész be, a vagy a másik szobán keresztül. Persze, generálunk mi is zajokat, hogyne. De együttélni egy egyke színésznővel, aki azt hiszi magáról, hogy óriási problémái vannak (elege lett anyuból-apuból és így kötött ki Szeplős szintén színésznő félig ex-, bepasizott lakóstárnője szobájában, azaz  Az Ajtón túl, amíg, várjál…AMÍG anyu és apu nem ad pénzt saját kecót venni!!!!Érted?), és hetente többször hajnali háromkor esik haza (szó szerint), és tegnap ma másodszorra vmi kannal tette ezt és órákon keresztül nem hallasz mást csak röhöncsélést, ajtócsukódást, esést-kelést, megint vihogást, csókcsattanást, majd ágynyihogást – az azért azt jelenti, h bizony most TE SZOPSZ.

 

Itt vagyok majdnem 30, kezdhetem előlről az egészet, és mivel persze annyit nem keresek, hogy egyedül is menjen, kezdem mással, szóval bazdmeg: kellett EZ neked?? (Ja és igen, hogy el ne felejtsem: Ez négy.)