harminc

Nem tehetek róla. Tudom, hogy szarul fogom fel, hogy nincs vége a világnak, hogy semmi nem fog változni, de Rachel is nagyon kiakadt, amikor 30 lett szóval KURVÁRA SENKI NE TEGY ÚGY, MINTHA EZ A PROBLÉMAKÖR NEM LÉTEZNE!!!! Köszi

:P

(A nevezetes dátumon beteszem  az egész részt, nincs mese :) )

Szóval Jazz szilveszterkor belökte, hogy 50valahány napom van hátra, és ezzel ott is voltam a centivágás-szindrómánál. Ma vagyunk a 32 napnál, ennyi van a rettegett dátumig.

Zolivagyokot Björk letiltotta a pánikról (ezt most nem találtam meg így hirtelen) és tőle az egy kattintásra lévő Gust sem érdekli a kora.  

Én kurvára nem vagyok ilyen szerencsés, én bekajálom ezt a társadalmi nyomást, elvárást, hiszen New Jersey-ben is csak a város szerencsésebbik felét néztük a panelból – méghozzá eszmélésem első pillanatától kezdve (ami nekem jóval előbb volt, mint 14). Srácok, akiknek jó cuccuk, robogójuk, ne adj isten autójuk volt.

Aztán ahogy telt az idő úgy tettek szert a „szerencsésebbek” egyre nagyobb előnyre, úgy nyúlt egyre inkább a  végtelenbe az idő, míg beszereztük azokat a dolgokat, amikre vágytunk. Ezek persze materiális dolgok - ameddig egy huszonéves fiú ellát: kocsi, hely, ahová viheted a csajokat, a barátnődet, pénz , pénz a bulikra, a ruhákra, az álomnyaralásokra, egyáltalán.

Ahogy múltak az évek úgy mélyülnek el ezek a gondolatok, felszínes vágyak: jobban átlátod a helyzetet, előveszed azt a szót, hogy egzisztencia. Háttére vágsz. Biztonságra. Barátnőd lesz, tartós barátnőd, „az IGAZI” státuszú - hát lassan lakásra vágysz. Autóra persze továbbra is, ha ketten utaztok „haza”( hiszen már két helyen érzed úgy magad a világban), olcsóbb, mint a MÁV, meg hát kell nyaralni,  lemenni a horvátokhoz, kirándulni, hó elején bevásárolni.

Lesz egy csomó dolgotok, egyre több a cucc a költözésekkor, háztartási felszerelés, bútorok, könyvek, nagy tv, szgép, ki tudja mi mindem, ami nem is jut most eszembe – a berendezett élet kellékei.

Szépnevűvel a saját igényeim, vágyaim mentén fejlődtünk szépen, lassan. Szinte megvolt mindenem végre, az örökségemmel még egy lakásra is kinézett egy lehetőség…

A többit tudjátok.

Hát 30 leszek 32 nap múlva. Valamiért nem engedtem én azt magamnak, hogy elégedett legyek magammal, a világgal.

A legszebb az lenne, ha olyan helyen lennék, ahol süt a nap, kiülnék a verandára, teraszra, akárhova egy frissen vásárolt, nem túl mély mondanivalójú könyvvel és csak hagynám, hogy elmenjen az a nap. Ne történjen semmi. Nem kell buli, nem kell az erőltetett vidámkodás, sem a bebaszás, semmi.

Nem akarok kétségbeesni, nem akarok ezzel foglalkozni. Pont úgy,ahogy nem engedem magamnak, hogy Szépnevűn rágódjak. Nem akarok friss és/vagy félbarátokkal lenni (Ez is annak a jele, hogy mennyit számít ez az egész cirkusz nekem :) ) Abba belegondolni sem merek, hogy esélyem van  annyira leinni magam megint, hogy másnap csak fogom a fejem, hogy mi a faszt csináltam már megint. Azt nem élném túl, ha így kellene kezdenem a 30at.

Egyetlen dolgot ígértem meg magamnak, azt, amit x éve minden évben többször is; Jazzel ki tudja hányszor fogadtam, és hány Sambucám ment rá: lefogyok gyomorból. Harminc éves koromig hájtalanítom és úszógumitlanítom magam. (Ez is annak a jele, hogy mennyit számít ez az egész cirkusz nekem :) 2)

Azt hiszem most az egyszer tenni is fogok érte valamit. Persze azért a örömködés felől közelítettem meg a dolgot: „hát ez muszáj hozzá!” felkiáltással bevásároltam egy futócipőt.

Nagyjából másfél órát töltöttem az éppen a téli kiárusítását tartó Decathlonban az edzőtáskák, görkorik, szabadidőruhák, cipők, biciklik között.

A Decathlon zseniális, bármilyen Hervist, Intersportot odaláz többször egymásután, ez biztos. Persze mindent elhiszek nekik, hiszen mekkora királyság, hogy odaírják, hogy kinek, milyen gyakoriságú, milyen távú futásra ajánlják a 20asról, 30ról, 8ra, 12re leárazott futócipőket? Érdekelt, hogy már csak piros van? Kurvára nem. Az eladósrác konkrétan nettó 8 percet foglalkozott VELEM, míg kiválasztottuk A csukát. És a végén hozott NEKEM három pár futózoknit 990ért, hogy e nélkül is lehet, de hát ezzel nagyok okés lesz dolog és nagyon nem drága.

Decathlon rulez.

Tegnap elkezdtem. Újra vettem bérletet jó pár hónapnyi kihagyás után „Budapeset egyik legolcsóbb fitnesztermébe” és nemcsak, hogy aláfeküdtem nagy kínlódva a fekvenyomó padnak, de még a cipőket is leteszteltem egy 20 perc erejéig a futópadon. Főiskola óta nagyon nem futottam kocogtam…

Most fájok és nagyon elégedett vagyok magammal és nagyjából másfél óra múlva újra lenn leszek a teremben.

Gyere te kurva 30, gyere csak..!