A hétvége többek között az ecetes chips jegyében telt el. Merthogy annyira szar volt, hogy több napig ettem. Ketten kezdtük el, de csak egy olyan konyhazabamalac van az albérletben, aki mindent és minden szart betakarít. Volt balzsamecetes és ecetes ecetes, természetesen mind a kettőt ki kellett próbálni.

Már nem emlékszem, hogy ki és milyen kontextusban vettete fel, hogy az ecetes chips az létezik egyáltalán, de nem kellett volna.

Az ecetes chipset valószínűleg egy kétszáz napja kék eget nem látott angol találta fel a fekete sör, a nyers, véres hús, meg mondjuk a mentaszósz találkozásából született gyomorfájása közben  - merő rosszindulatból.