harminc

Mármint a budapesti. Gondolom van több is, de nekem ez is bőven elég volt erre az évre, határozottan éreztem utána egy harmadnapos vonalat, ami tulajdonképpen nem is harmadnap, hanem másodnap, de az meg elég szarul hangzik a másnap után.

Tudom, nem feltétlenül mocsokmód bebaszásról kell, hogy szóljon egy pálinkafeszt (de), mert lehet kupicákat és két centeket is szürcsölgetni, viszont így esett, mert

1: Jazzel, ha találkozom eleve sanszos egy részegség,

2: konkrétabban: úgy indultunk el, hogy bebaszunk.

3: Élnék egy kis történetbe oltott kritikával a pálinkafesztivállal kapcsolatban: szóval én pálinkafesztben szűznek számítottam, mi több, Jazz is. Odamentünk hát a Deák téri tömeghez, néztük egy darabig, hogy ki hova megy és mit csinál, miért ott áll, majd beálltunk valami öt lány mögé, és végighallgattuk a már egy ideje tartó többfrontos flörtöt, ami az öt csaj meg a pénztáros csávó között ment. Verbális szinten 70%-ig a kuponokról esett szó, Jazzel egymásra néztünk, és úgy ítéltük, hogy jó helyen vagyunk. Sorra kerülés, infókérés, infóadás: itt vegyük meg a kuponokat, mert csak ezzel lehet fizetni, odabenn viszont elég sokan vannak. Jaaj, hát hogy legyen, ööö meg ááá, ment a döntéshozatali halogattologat, aztán megegyeztünk egy fejenkénti 4000 forintnyi kuponban. A srác odaadja. De...hol a belépő, meg a pohár? Jaa, az nincs benne, ő csak kuponokat ad, mellette a szomszéd sor a belépős sor, viszont pénzt nem ad vissza. Hellóháj, kapd be a faszom, akkor ez alapból 4000+1700 forintba kerül nekünk fejenként?? Ráadásul az 1700-ből MÉG további 500 forintot leihatok? Mondjuk ez utóbbi tény annyira nem zavart, csak kicsit megilletődtünk, hogy ez akkor most mennyi pálesz is? Nyeltünk hármat, és mivel én fizetés után, Jazz meg éppen életművészi hullámhegyen volt, vállat vontunk rá. Legyen. Az est további részében egyébként még kétszer álltunk be az amúgy semekkora sorba a belső kuponpultnál...

Szóval az ember bejut. Tömeg, tömeg, tömeg, (közben kiderült, hogy  ez egy nagyon szimpatikus és agresszió nélküli, vidám és szolidan részeg tömeg, csak egy  esetbeli szájkaratéról tudnék beszámolni, de az annyit meg nem ér) kis faházak, azokon meg a soha eddig nem hallott pálinkaházak nevei, amelyek kötelező jelleggel vezetéknevek és családtagjaikból esetleg nagyon hangsúlyosan magyarízű település- vagy tájegységnévből állnak. És mintegy mellékesen rájöttem, hogy politikailag beteg vagyok, mert egyből az jutott eszembe, hogy ilyen nevekkel ezek a pálinkamanufaktúrások csak nagyon mély érzelmű jobboldaliak lehetnek, pont úgy, mint ahogy ezt gondolom mindenkiről elsőre akinek lova van, aki zenész, akinek földje van, aki Erdélyből származik, aki templomba jár, akinek kettőnél több gyereke van, aki motorozik, meg még sok más emberről is, csak most ennyi jut eszembe. Ez nem normális dolog. Hálistennek sokáig már nem voltam józan, és ennél sokkal egészségesebb dolgok kerültek előtérbe: nevezetesen az, hogy miután egy-két percig úgy álltunk ott, mint fasz a lakodalomban, inkább nagyon gyorsan túlestünk az első pálinkán, amit biztos, ami biztos 4 centesre kértünk. Kellett az egészséges önbizalom, meg a feloldódás. Szerintem sikerült megszerezni.

A sorrendet már nem tudom, de némi sznobozás (feketeszeder és tsi) után Jazz elkezdett aggódni, hogy túl gyorsan fogynak a kuponok, keressük meg a fesztivál LEGOLCSÓBB PÁLINKÁJÁT. Az volt a szerencsém, hogy még ez a megvetendően koleszos látásmódot tükröző indítvány előtt belefutottunk a Márton és lányai mézes ágyas zölddiójába. Nem tudom elmondani milyen finom volt. Nagyon nagyon nagyon finom. Mézes, de nem ám úgy mézes, hogy közben likőrré puhítják a pálinkát, hanem ez hatott.
A legolcsóbb "pia" az a gyulai volt, méghozzá a gyulai tavasz. És itt ennél pontnál lett igazam: Amint Jazz felhozta, hogy igyunk olcsót, bemondtam azt a fergeteges poént, hogy igyunk valami kevertet. És lőn. A KEVERT szó szerintem SOHA nem fog szerepelni egy magára valamit is adó pálinkaháznál, de az aljanépnek aljafordításban az ilyen meg olyan pálinkák HÁZASÍTÁSÁBÓL készült pálinka csak azt jelenti, hogy "egy feles kevertet lécci, százhatvan forint lesz, köszi."
Szép-szép volt a gyulai tavasz, de azért csak sikerült az egyre inkább befolyásolhatóbb állapotba került barátomat rábeszélni egy almapálinkára, az is csak 300 forint volt. Ő meg arra befolyásolt, hogy igyunk törkölyt. Nemrég még azt mondtam, hogy én törkölyből már megjöttem, mert mindig olyan kurva büdös vagyok tőle másnap, ekkor már azonban vígan követtem Jazzt vissza a villányi pálinkákhoz. A második körnél már be is lőttük a kedvencet: rátaláltunk a 70 fokos csodára. Olyan volt, mintha nyári napsütést, nem, mintha magát a kánikulát innám. Forró, tiszta, ízes.

Jazz még olyan formán is befolyásolt, hogy gyalog menjünk haza. Nem tudom, honnan támadt ez a ragyogó ötlete, de az biztos, hogy hazafele utunkba akadt még további két sör fejenként, számos cigi, NAGY dolgok az ÉLETBŐL, szükségszerű vallomások, és némi fényképezés. Viszont még a poharakat sem törtünk össze, nemhogy magunkat vagy egymást. Az út vége már annyira nincs meg, fogalmam sincs, hogy és mikor teleportálódtunk az ágyba, de négykor még "gyalogoltunk". Nem csoda, hogy utána két napig fáradt voltam, na.

Ui: tudja valaki mi az a som? Én egyelőre nem, de már nagyon sajnálom, hogy még nem ittam olyat. Azt nem sikerült, elvonták a figyelmem. Majd legközelebb.