harminc

Nahh, hát akkor csak mégis. Így hosszú hétvége  előtt váratlanul előtt elcsendesettek a dolgok. Váratlanul, mert én csak az index cikkéből jöttem rá, hogy hosszú hétvége lesz. Azt írták, hogy "15 fokos a Balaton." Kérdezem, mivan?, ez most mér fontos?, ráklikkelek, erre.

"A hosszú hétvégére kirándulóidő várható, délutánonként helyenként záporokkal" 

Mondom, baaaazzz, tényleg, éljenmájuselseje, kis zászlók, vidámpark, lufi és vattacukor, welnesshétvége bárhol. Hát én dolgozni fogok, legalábbis elsején, az tutti. Erről ennyit. De csak azért se teszek be önsajnálós képet. Hehehe..

Szokás szerint egy csomó minden volt bennem, hogy én ezt bizony kibloggolom magamból, de persze olyan ez, mint amikor végre meglátod azt a valakit, akitől akartál valamit és doszt se jut eszedbe, hogymi volt az a valami.

De két abszolút nem összefüggő dolog megmaradt:

1. Amikor Szeplőséknél voltunk hétvégén, Anyukája egy nagyon súlyos verset nyomott az arcomba, nem is tudom, hogy jutott eszébe, hogy akkor ezt most előveszi és megmutatja nekünk. A verset Váci Mihály követte el. Nagy, régi, tizenhuszonéves könyv volt, a régi időkből, azzal az imádott tipikus, könyvtáros dohszaggal. Én olvastam, ő meg szemben cigizett némán, ott a konyhában. Nem tudtam mondani utána semmit.

Váci Mihály - Végül

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!

Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,
hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!

Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét

2: Az érintőképernyős csoda, na meg az, hogy egy ilyen drága telefont azért már tokban hordasz, leállítottt ám egy igen idegesítő kényszeres szokásról: régebben állandóan, automatikusan elővettem, markolásztam, nyomogattam nyitogattam-csukogattam a molbilomat . Ezek most azért jóval bonyolultabb művelet lettek, ergo egyszer csak azt vettem észre, hogy elmaradtak. Most mondanám, hogy MÁR megérte, de az súlyos lenne :)

Más: Ma felvételizett hozzánk egy nem csak a filmekből ismert  ám egy ideje  (pár éve) eléggé hatékonyan önmaga jelenségét felszámoló pornósztár. Nő, csak mondom. Volt egy kis fáziskésés mire elegendően sok embernek leesett, hogy most EZ TÉNYLEG ŐŐŐŐ ??? :O És basszus, úgy néz ki nem vesszük fel. Bahh. (Nem, nincs kép.)

Ennyi voltam. Éhes vagyok, fáradt vagyok és nem tudunk elmenni moziba sem. Fizu meg csak jövőhét kedden. Bahh. Azért szép, nyugis hétvége lesz, némi meglátogatós anyák napjával. Azaz nem lesz nyugis. :)