Nekem erről valahogy Rejtőnek a Pokol a hegyek között c. könyve jut eszembe, amikor a cowboy és nem mellesleg főhős addig hajtotta a lovát, míg le nem kellett lőnie. Megmaradt, mert akkor olvastam, ott találkoztam először ilyesmivel. A gépem pont egy éve kezdte…
Bevallom, erre nem volt kész tervem, az ember mégsem készülhet minden nap arra, hogy kiverik mellette a férfivécén. A mai naptól ez is másképpen lesz: ezennel megfogadom, hogy még a kétértelműség határán jelzést adok a jelenlétemről, hogy nagy izzadva még bele lehessen…
Geci szarokat főzök mostanában és/vagy kiderül, hogy kedvem sincs azt enni, amit éppen készítettem. Nem tudom, hogy a felfokozott kényszerállapot miatt van ez, vagy csak arról van szó, hogy vagy kapkodva, vagy éppen nem túlságosan koncentrálva, vagy kurvára túl későn állok neki…
Az nektek amúgy megvolt, hogy Kínában két japán turistán erős radioaktivitást mértek? Akárhogy is, ez valahol nagyon bizarr, hogy ők még a privátban, csak nekik megrendezett apokalipszis után is turistáskodnak.
