Ne Mannyira Méjjentisztelt buda-pestthy Közlekedős Társulath!

A következetes folyamodást szeretném mostan kérelmezni Önöktől, minek szerint netessenek már íllyen fércz munkát kiadni a kezik közül, hát essék valami jobb papírárúból csináltatni asztat a háromszász húz forint-os vonaljetyet, mert mint össze két utazzás útán összetyürődik az ember zsebibe (tsak a balba tudom tenni, a job lyukkas), egykét hetes szorongatásbban pedik már natyon nehéz tyorsan betyürni a jukasztóba mire odaér valamejik szimppattikus, nesszessz eres, kékszallyagos kollegá lyuk. Én asztat pedig igaszán nem agarnám ám őget kínoss hejzettbe hoszni, komollyan mondom, nekem kellemetlen! asz Úttazó Közönség előtth! Valami vas tagabb kárton tartosabb formát addna, mind tuggyák régen asz a vas útti lyukasztós jety. Ész asz isszadtsákot sem szívná be.

Vagy tuggyákmit, lév Én Önök iggen híres adakozók, tempórárisan szorult hejzetemre lévő tekintettben, ajándék oszthatnának nekem egy félhavi bérletet, asz is jó lenne, de esz íty nem ál lapot!

Szeméjemben alulirot maradt mind Önöké