Emlékeztek arra a német filmre, amikor a fele bandát beteszik börtönőrnek, a másik felét meg rabnak?
Das Experiment, ez a szó olyan rohadt mód kifejező, mint az Audi legendás reklámszövege, amit le sem fordítottak semmilyen nyelvre, mert annyira elmond mindent már egyedül a nyelvi sajátosságaiban is: Vorsprung durch Technik. És ez lényeges, nagyjából elmagyarázza, hogy miért a nácikat veszem, miért nem éppen más bandát.
Megakadni, azonban még ne most akadjunk meg: tudjátok, volt a sok okosság, hogy regény meg valós történet alapján forgatták le a mozit, sőt, finomítottak rajta, tökmindegy. A lényeg az, hogy ott van egy rakat emberben az, hogy ha ezerkilencszázvalahány lenne, kurva nagy náci lehetne belőle. Illetve, hogy az akarna lenni. Nem konkrétan a zsidók, nem feltétlenül a bármilyen rasszizmus, vagy a rossz életkörülmények miatt, hanem a HATALOMÉHSÉG miatt, a perverz hatékonyságimádat miatt, a kényszerpedánság miatt, az elfojtott frusztráció, düh, agresszió miatt, a glattul menő seggnyalás miatt, az eredendő kissszerűség miatt és mert vannak emberek, akik csak rendszerben működnek, ha értitek mit akarok mondani.
Egy ideje azon kapom magam, hogy így skatulyázok, és az elmúlt nap ijedtem meg, amikor ezt tulajdonképpen tudatosítottam magamban, azaz volt rövid időn belül elegendő ember ahhoz, hogy észrevegyem magam, hogy mi a faszomat csinálok.
Náci, nem náci, náci, náci, náci, nem náci, náci.
Nézem, ahogy kinezevezése óta fontos lett, nézem a übertökéletes, túlvállalt prezentációját, a pedáns munkáját, az alig elfojtotott remegést a vágytól, hogy NAGYON megdicsérjék, látom, hogy hisz benne, tudom, hogy másban nem sikeres, emlékszem, ahogy elhízott, tudom, hogy ez frusztrálja. Náci, nem kérdés.
Visszaelemzem magam. Csak irigy? Nem. Cinikus? Az nagyon. Túllövöm? Állandóan. Megint leosztottam magamnak a pozitív főhős szerepét? Hogy a tökömbe ne, jó srác vagyok.
De akkor is tudom, zsigerileg érzem, ezerszázalékosan tudom, hogy a szar is megdermedne bennem az embertől, ha úgy alakulna - létezik az a szituáció.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
