Én ezt már vagy 12 éves korom óta tartogatom (bár talám magamnak valahol leírtam, a több száz oldal között,lehet, ott van valahol) sokminden nem is jött hozzá, sőt, egy csomó minden elfelejtődött az egyébként a leírtaknál sokkal nagyobb ívűnek érzett és sokkal jobban átgondoltabb gondolatmenetből, úgyhogy nem betépve szültem meg ezt az egészet, bár a késő-gyermekkori könyvindíttatású naplófantáziálások biztos valami belső drog hatása alatt történnek, hiszen órák hosszat képes voltam ilyen dolgokon mélázni, és másképp az írást sem szerettem volna meg ennyire. Már azt sem tudom, honnan jött ez elő, de mostanában egy csomó alkalommal azon töprengve kapom magam, hogy is találtam ki én ezt az egészet? Főleg talán azért, mert olyan emelkedett hangulat kapott el akkoriban, hogy libabőröztem és tudtam, hogy igazam van, hogy így lesz. Próbálom, próbálom elkapni, hogy is volt pontosan - tulajdonképpen csak ezért írtam ide le.

Én nem értem a rasszizmust. Nem értettem a németek technokori rasszizmusát sem, amikor ott voltam, mert ugyan ki dolgozna náluk a rüsselsheimi Opelnél a gyártósoron, amikor ők már annyira nem akarnak ilyen helyeken dolgozni, hogy már a saját egyke gyerekiekkel is alig foglalkoznak, nemhogy kettőt csináljanak - hát fogynak. De csomóan utálták a törököket, és utáltak minden egyes más színű és/vagy németet erős akcentussal beszélő, kibaszott bevándorlót.

És fogyunk mi is és hova a faszomba utálunk ki embereket, amikor csökken a népesség, viszont ha jól csináljuk, akkor itt fogják elkölteni a megkeresett pénzt, meg itt fognak adózni, és akkor újra sokan leszünk, de ha ők nem jönnek, mi meg fogyunk - mert fogyunk, mert ez valamiért ilyen paradox módon van, hogy minél jólétibb körümények között él valaki, annál jobban baszik gyereket csinálni, és hát a világ 70%-nál akárhogy is, de jobban élünk; igaz, mi azért sem csinálunk (még egy) gyereket sokan, mert  annyira meg nem élünk jól -, akkor egy idő után nem lesz itt semmi. Már ha számít ez valamit.

Mert nem számítanak az országhatárok sem, hiszen lett-e valaha boldogabb valaki a háborútól meg a  szomszédgyűlölettől? És a végén amúgy is csak egy bolygó lesz egy rakat emberrel, amikor eljutunk odáig, hogy most akkor mi legyen? Mert egyszer  eljutunk odáig,  egyszer csak fel kell majd ismerni az ösztönös emberi szerveződés zsákutcáját. Ez a mi evolúciónk, hogy egyszer véglegesen elváljunk az ösztönös és állati részünktől.

Mert én azon is szoktam gondolkodni, hogy a Világmindenségben MINDEN tudott és még meg nem fejtett törvények szerint van és nem van - hát létezik az, hogy egy csapat senki túllépet volna a Természeten, nem lehet inkább, hogy ez is bele van kalkulálva, hogy a mi technikai fejlődésünkkel párhuzomosan létező öngyilkos missziónk nem a Természet felett van, hanem annak a része? Hogy ennek így kell történnie, azért hogy eljussunk odáig, hogy fel kelljen adni az ösztönös részt, és amikor ez meglesz, akkor sokkal okosabbak leszünk, egészen addig, míg olyan sok részét használjuk már az emberi agynak (na ez itt sántít, itt jó sok ugrás kimaradt), hogy mindent tudni és érteni és nem bántani fogunk és  olyan buddhák leszünk, hogy egy idő után már testünk sem lesz, csak gondolat? (Bár ezt a jó kis szexelős részt azért eléggé hiányolnám, de akkor még ezt nem tudtam.)

És ehhez képest tényleg azt hiszi valaki, hogy a bőrszín, a vallási, nemzeti, kulturális és mindenféle faszom hovatartozás számít valamit?