Rögtön három óra. Végre egyedül vagyok. Csend van. Egy nap New Jersey-ben olyan rendkívüli mód le tud szívni, hogy minden alkalommal úgy jövök el, hogy többet nem megyek haza. A robbanásig feszült légkör, az elharapott megjegyzések, a másik háta mögött való panaszkodás, a számon vasárnap délben kicsorduló, veszekedésig eszkalálódó megjegyzés... Mérget lélegzik ott az ember, ez egy kibaszott őrület, ami ott megy. El sem hiszem.
Végre egyedül. Én, meg a felhők odakinn. Semmi zene, semmi zaj, ezt is abbahagyom most, leakadok a netről, a blogokról, a filmekről, a hírekről, a bármi aktuális után való kajtatásról, megyek az ágyba és Leslie L. Lawrence-szel megtanulok újra olvasni szeretni.
Még azt is olyan könnyen elfelejti az ember, hogy a szabadidejét szeresse, hogy igazán pihenjen.
Szóval most laptop lecsuk, helló délután.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bjulis · http://8mp.blogspot.com/ 2010.05.10. 13:06:33
a kicsúszott mondatokra. És ki a "szövetségesed" a családban, akinek a véleményére
adsz és akit cserébe akármikor le is baszhatsz ha badarságokat csinál? És Leslie, most
komolyan? Csupa kérdés egy ennyire rövid poszthoz...
30 · http://harminc.blog.hu 2010.05.10. 13:20:48
De amúgy az albérlet az otthon, legalábbis az ember úgy csinál, mintha az lenne, és ez meglepően jól sikerül a legtöbbször.
Szövetséges? Ilyen nincs. Én tényleg eléggé különbözök tőlük, mindig kilógtam. Apámmal meg egyszerre voltunk túl közel és túl távol egymáshoz egy lelkibombák szabdalta földön, ahhoz, hogy vállt a vállhoz vessünk.
És tudom, tudom, Leslie. De az ember, ha gyakorol, vagy elölről kezdi, akkor nem egyből a nagy falatokkal próbálkozik. Leslie meg erre pont jó. Amúgy benne vagyok a Secretum c. könyvben, ami csak annyi, hogy kicsit vastag és kicsit kultúrkönyvebb, ahhoz, hogy ponyva legyen, de nem bírok vele február óta. Teljesen szét vagyok esve itt benn,már régen nem tudok figyelni egy könyvre, sőt az az igen súlyos, hogy inkább megnézek egy bármilyen sorozatepizódot, mint egy filmet, mert az csak 45 percig tart. Itt tartok, innen kell visszajönni.
Bjulis · http://8mp.blogspot.com/ 2010.05.10. 14:12:38
Sokan megvetik az albérletet merthogy nem a tied, stb. Én viszont szeretem, pont azért merek sokkal több mindent megcsinálni benne, mert nem az enyém. Ráadásul olyan 2-3 évente totálisan megújul a berendezésem (elköltözöm), új ötletek kellenek, hogy lakhatóvá válljon az a lyuk, amit arany áron mérnek. Valamint azt is ennek az életformának köszönhetem, hogy soha nem hagyja el a számat a "majd jó lesz még valamire", és az otthont én is inkább valamiféle belső nyugalomnak tekintem.
Tényleg túl hosszú téma ez...
