Én még nem voltam soha, de soha, most meg igen, mert nem bírtam tovább, egyszerűen meg KELLETT tudnom, hogy milyen a jóízű élet. Harmincévesen ennek azért már itt van ideje, nem?
Tehát ha már arra jártunk (nem), akkor elmentünk a budaörsi éttermükhöz. Ami igazából nem is étterem, csak egy kiszolgálópult a másik harminc mellett a neverending méretű ósan korzójában.
Hát lássuk, milyen a nagyszerű ízű élet:
A sor nem haladt túl gyorsan, mert Deával, a kleopátrafrizurás túlfestett, kék szemeit és száját szopáspózban tartó (alulról felfele bambul, uncsizósan csücsörít) kiszolgáló lánnyal minden családapa flörtölni akart. Többé-kevésbé sikerrel.
Mire a kolléganőjénél sorra kerültünk sikerült kurvára belemelegedni a kabátomba, valamint eljutnom a tökéletes mekdonálcos, nem-tudom-mit-kérek-öööööööö-legyen-akkor-két-sajtburger-típusú zavar állapotába. Állapotomnak megfelelően sikerült mind Szeplőst mind a mitsegítheteklányt tökéletesen összezavarni. Jól van, hát soha nem voltam még, honnan tudjam mit akarok??? Persze ez nem az a hely, ahol megkéred a főurat, hogy ajánljon valamit.
Mittomén, olyan vödröt akarok, mint a filmekben.
Csipős, nem csípős?
Nem csípős.
De ez még mindig nem elég ám, a jóízű élet eléréséhez további kökemény döntéseket kell hoznod. A jóízű életed vajon ketchupmajonézbarbecueédessavanyús legyen-e?BAZDMEG NEM TUDOM. Ne haragudj, még egyszer, milyenek vannak?
Ketchupmajonézbarbecueédessavanyú.
Ezen a visszavonhatatlanul futószalagdarálóssá váló ponton eszembe jut, hogy Terrence Hill mekkora arc volt, mikor a pisztáciafagyival gyilkolta le Bud Spencer idegeit és már jönne, hogy "mustár nincs-e"?, mikor megérzem Szeplős tenyerét a kézfejemen.
Szeplős higgadtan dönt, ő tudja, hogy GYORS"étteremben" vagyunk, valamint nem izzad: legyen barbecue szósz.
Üdítő? Legyen egy literes palackos kóla, azt legalább majd elvihetjük.
A lány agyának gyorsétterem-funkciót elláttó szűrőjén annyi infó akad fenn a mondtatból, hogy "elvisz".
Előkap egy nejlonszatyrot majd beleteszi a vödröt és a kólát, majd utunkra enged, következő. A tömeg nyomásának engedve hátrálunk, és keresünk egy üres helyet. Tálcát veszek a kínaitól, majd amikor rájövünk, hogy az elvitelhez nem jár szalvéta, azt veszek az olaszéktól, így lesz igazán multigasztró ízű az élet.
Amúgy átlagosan finom volt, természetesen csípett, a reklámon sokkal jobban néz ki a panírozás, és az egészet tulajdonképpen a szósz vitte el.
A nagyszerű élet íze füstaromával az igazi.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.