Szerintem ne adjuk össze ez elmúlt pár napban elmémet elhagyó megnyilatkozásaimat, és akkor mindenki jobban jár. Egyszerűen nevezzük ki a januárt női énem hónapjának, és engedjünk egy kis teret agyam szebbik pár százalékának.

Az alkalmat megragadva hadd meséljem el, hogy mennyire imádom Szeplős porszívóját, (nem, nem, mondom, hogy ez NŐI hónap, nem figyelsz) mert elképesztően halk. Egy drabális régebbi jószág, még abból az időből, amikor az ETA csehszlovák pininfarinái irányították a trendet. Electrolux Mondo, kőkeményen 1600 W-os és rá is van írva, hogy Silence. Nem hazudik. Olyan csendes, hogy mindig porzsákot akarok neki cserélni, és közben is elbizonytalanodok néha, meg kell néznem a tenyeremmel (!), hogy jól szív-e. De jól, ez bizony így működik, halkan zümmögve, nem ordítja szét minden szomszédnak, hogy mekkora állat ő, csendes rabszolga. 

Pont valamelyik nap olvastam, hogy ugyanez a cég, az Electrolux piacra dobta az Ipod dokkolós porszívót vmi Ultrasilence néven. Arra gondoltam, hogy mekkora parasztvakítás ez, hiszen ezzel a ki tudja hány éves géppel is remekül hallom a 2.1-et mindenhonnan. Ha nagyon erőszakoskodik valaki, akkor a hátára szigszalagozok egy kismagnót.

És azt is itt teszem közzé, hogy SOHA, DE SOHA többet nem veszek Breffet! Mindig előbb kifogy a színtelen cucc, aztán ott maradok egy fél üveg rozsda- és vízkőeltávolítóval, klór meg sehol. Én mondjuk személy szerint németországi tartózkodásom óta a békásat használnám. Az ugyan egy deka vízkövet nem távolított el az ottani zuhanyzomból, de az ő toalettrészlegük akkora már rég menthetetlen volt. Egy rendszeresen tisztántartott fürdőnek elég lenne. Először nyilván én is domestoszos voltam, de Hannelore olyan meggyőző lenézéssel és megvetéssel mérgezte le a Domestost, hogy azonnal megtérített.

Azóta nem igazán jutok Frosch közelébe, mert anya már örökké hipófüggő lesz, az biztos, ez egy áthidalhatatlan generációs gap, de sem Szépnevű, sem Szeplős nem tolerálta túlzottan az ecetszagot.