harminc

A kényszerbeszélgetések a legutálatosabb szituácók közé tartoznak, főleg ha a személyes szocializációd nem nevelte beléd a semmitmondó beszélgetésekre vonatkozó társalgási rutint. Ugyanez a rutin nagyon jól jöhet(ne) az üzleti beszélgetéseket jellemző mellébeszélesek esetén is egyébként.

Általában már hosszú másodpercekkel előtte tudod, hogy a társalgást nem lehet elkerülni, bármit is csinálsz, és ott mantrázod a szád szélén, hogy óbasszamegóbasszamegóbasszameg", de van olyan is, hogy annyira tökéletesen meglep a másik fék felbukkanása, hogy fenáll a veszélye a teljes lefagyásnak. Ilyenkor születnek a "Mi van Veled?" -típusú zseniális felvetések. Az agresszívebb fél esetleg beveti a még direktebb "Mesélj valamit!" című falhozállítós kérdést.


A kényszerbeszélgetést kiváltó fél általában:

 - anyád barátnőjének a fia, akivel utoljára 26  23-24 (minek öregítsem magam?) éve kardoztad a lányokat a szoba sarkába és tartottad őket ott sakkban valamint rettegésben diadalmas tíz percen keresztül, mígnem két hatalmasan nagy pofon dicstelen végett vetett a fényes győzelemnek.

 - az általános iskolai osztálytársad, akivel valamiért pont egy buszon kell hazautaznod. (Bárki van odafönn, angol humora van.) Vele korábban sokat sakkoztál, majd utána kevesebbet, mert kiderült, hogy ő okosabb, de főleg népitáncolt és nem lehetett vele diszkóba járni. Deviánsokkal kamaszkorban nem foglalkozik az ember.
Ez az a bizonyos "te merre?" (dolgozol) -féle tipikus találkozás, ahol egy Véleménynélküli igen nagy bajba kerülhet, hiszen egy ilyen beszélgetés egy ilyen okos emberrel, teli van buktatóval és veszéllyel. Mások véleményét ilyenkor óvatosan citáld, hiszen lehet, hogy egy ilyen okos ismeri azt, és/vagy nem tetszik neki. Az meg még kínosabb, mert nem öt percet utaztok együtt.
Ha ezt a találkozást megszorozod 27-tel, és hozzáadsz legalább öt csúnya babát ábrozoló fényképet, akkor osztálytalálkozón vagy. Miért mentél el??

 - a gimnáziumi osztálytársad, akibe, ha lábad szilánkosra is töröd, akkor is összefutsz vele másnap Budapesten, ha más nem, akkor a röntgennél. (Eddig megvolt: Csillaghegyi strand, 4-6-os minimum kétszer, egyéb BKV, bolt és szórakozóhely.) Ha meglátod, mindig elgondolkodsz azon, hogy most már nem illene-e kicsit paranoiásnak lenni? Aztán sóhajtasz, és olyan Fibis módon elbújsz a pénztárcádba, esetleg a legkevésbé feltűnő módon elfordulsz, vagy egyszerűen spanyolnak tetteted magad. Feleslegesen.

 - a főnököd - Szerencséd akkor van, ha a liftben találkoztok. Pár emelet nem a világ, és esetleg be is száll valamelyiken valaki, aki mint kivülálló, megszakítja a céges bizalmi infókkal teli beszélgetést, vagy lehet úgy tenni, hogy nem akarjuk, hogy a harmadik fél valamit is megtudjon a jelenlegi időjárásról.

Kínosabb a szituáció akkor, ha várni is együtt kell a liftre. Általában az irodaházas előterek a világ legingerszegényebb helyiségei, ami nem segíti elő témaválasztást.

- egy kollégád - Ő azért rosszabb, mint a főnököd, mert míg az előbbi szituációban végszükség esetén akár elfogadott is lehet egy indokolatlan ám szimpla párperces nyalás, addig ebben a helyzetben ez furcsán venné ki magát. Azért is sokkal rosszabb egy távoli kollégával kényszerbeszélgetni, mert igen nagy esély van rá, hogy ezt a tömegközlekedésben vagy kénytelen lefolytatni, vagy munkába menet, vagy onnan jövet. A főnököd kocsival jár, ez alap.

A tömegközlekedéses kényszerbeszélgetés általában minimum három megállónyi utazást jelent, ami már legalább két téma felhozatalát és kifejtését jelenti, úgy, hogy közben mind a ketten arra gondoltok, hogy simán hallgathatnám a kedvenc zenémet is, ahelyett, hogy ezzel a pöccsel beszélgetek. (Tipikus kezdése az ilyen beszélgetéseknek a jobb(!) füles kivétele a fülből, majd miután minden remény elveszett a másik dugasz eltávolítása és a zene leállítása.) A közvetlen környezetedben legalább három páros ugyanebben a sziutációban van, mégis azt gondolod, hogy mindenki azt figyeli, hogy te mit szenvedsz.

A legeslegrosszabb bármelyik esetben a következő két dolog lehet:

- Nem sikerül olyan kérdést feltenned, olyan témát felhoznod, amiről a másik fél nettó húsz percet képes megszakítás nélkül beszélni.
- A másik fél nálad is bénább és NEKED kell irányítani a beszélgetést.

Brrrrr.