harminc

Na, most a hétvége úgy kezdődött, hogy volt az az issue, amit egy általános szabályként is megfogalmazhatunk: látens barát/barátnő-lakótárs a végén biztos, hogy bajt okoz:

Ha olyan speciális helyzetben vagy, hogy a lakótársad a barátnőd, aki viszont fél éve  nem igazán lakik veled, de személyiségéből, munkájából és életviteléből adódóan (pl: segédszínésznő) csak egy hónapja volt képes kimondani, hogy elköltözik, és kvázi AZÓTA IS raktárként használja a másik szobát (színésznői fokozatba kapcsolt gardrób), akkor bíztosíthatlak felőle, hogy mégiscsak jogosnak véli - ha nem ő, akkor a barátja -, hogy ne fizessen albipénzt.

Még arra a hónapra se, amikor még kellene. Mert persze vannak elmaradások...

De legyen: ha ki is fizeti azt, ami végül is megilleti (Szeplős még abba is belement, hogy ne fizessen rezsit), akkor is már május 18-a van, és vasárnap konkrétan harmadszorra nem jöttek el, hogy elvigyék a hölgy ruhatárát és egyéb holmijait. Ez FELBASZ.

Szeplősnek szintén volt ilyen kalandja: volt barátjánál hesszölt addig, míg az ki nem ment Londonba. Ez kb. egy év - ahogy őt ismerem (és így is említette, de okosnak voltam már olyan okos, hogy ne menjek ebbe mélyen bele) - masszív jelen nem létet jelent a volt albérletben. Ő fizetetett, mint a kisangyal. És ami azt illeti, engem sem kérdeztek soha és én sem kérdeztem senkit, hogy mennyit  van az albiban. Van, amíg köti a kaució, vagy amíg azt nem mondja, hogy én ekkortól és ekkortól nem vagyok.

A péntek tehát azzal fejeződött be, hogy Szeplős dühében és megbántottságában sírt. Ez eseteben ez nem hiszti, én valószínüleg ölni indultam az éjszakába volna egy ilyen telefoncsevej után.

A szombat ennél már sokkal jobban indult, méghozzá úgy, hogy szeplős csak azzal volt képes engem ágyon kívül jutattni, hogy beígért egy McReggelit a mammutos Mekiben. Hát hogyne keltem volna fel! Simán.

A betervezett takarításból  nem lett semmi, mert annyire jó volt az idő, hogy egyszerűen muszáj volt cangázni menni.

Szeplős szívesen elment volna arra, amerre Náncsi néni vendéglőjét felfedeztem, de vesztére átvette az irányítást, mondván, hogy "szerintem erre kell menni!" Úgy eltévedtünk, hogy azt a GPS sem hozta helyre. Amikor a Kuruclesi út elfogyott alólunk és mindenféle gyanús ösvényen haladtunk olyan hardcore terepbicajos módjára, olyan sárban homokozós kissrác utánérzéssel elkezdtem igazán élvezni a dolgot.... :)

Valahogy a kikeveredtünk a Budakeszi útra,ahonnan az én kis Sancho Panzám már csak lefele volt hajlandó, mi több képes, haladni. Tettünk még egy kis kitérőt Virányosra majd egy olyan huszárvágásosan gondolva egyet eltekertünk a Kopaszi gátra. Miért oda?

A tavasz beindulásakor volt az indexen egy (KÉT) cikk a budapesti parkokról, meg azok állapotáról. Érdekelt, mert gondoltam hátha írnak valamit amivel eltudom kerülni a jellemző első napfényes margitszigeti meg normafai tömegnyomort. Írtak is: Kopaszi gát. Hát mondom, megint csak rávílágítottak mekkora vidéki vagyok, nekem fignom nincs erről a Kopszi gátról, de veszett jól nézett ki a képen. Hát most megnéztük. A Kopaszi-gát egy igen fasza hely. Így néz ki e (természetesen a telefonommal egyetlen képet sem csináltam, mert végre nálunk volt a tokot és akksit kapott fényképező. Ergo most egy képet sem tudok mutatni, amit én csináltam volna.):

Olyanokat írtak a parkról a forumozók az index cikke után, hogy:

"kopaszi-gát? egy hányadék. kamu elitizmus, nyugat utánzás, nyugati gondolkodás nélkül."

"csak a kopaszi nem az átlagnak lesz"

stb.

Kamu elitizmus, nyugat utánzás- gyerekek, könyörgöm, így kellene kinéznie egy normális parknak!! Ez lenne az alap! Nagyon kemény, mennyire benne van a magyarban, hogy ami le van fújva, el van hanyagolva, az a normális. De nem, EZ A NORMÁLIS.

Nem az átlagnak lesz - van egy csomó ki nem adott, valóban nagyon trendi helyek kialakítására alkalmas épület. Egyelőre csak a Ponyvaregény működik, de meg se néztem mibe kerül ott bármi is. Nem akartam és nem is muszáj beülni. A park tele volt tökátlag emberekkel, akik régi plédeken kiterítve napoztak, vagy padoknál parkoltatták magukat meg a babakocsikat, sárkányt eregettek; és mi is kegyetlen jól elszórakoztunk az egyik mű-stégen idétlen fényképeket készítve.

Remélem ilyen marad a hely hangulata, a többit meg ki nem szarja le?

Summa: igen jót tekeregtünk, ami alatt nem vettük észre, hogy Szeplős (nevéből adódóan) milyen szinten leégett karilag. De az arca is: úgy ottmaradt a szemüvegének lenyomata, hogy egy teljes napig megkapta a Búvár Benő nevet.