A véredet veszi.

De nem csak azt. Életerőt vesz el tőled, pedig azért van, hogy meggyógyítson, karban tartson, az egészségedért van. Az egészségügy.
Mérget tölt beléd, fejfájós neonfényű, fekete-fehér csempével borított stresszt, oda bele az agyadba, reggel fél hétkor, hogy szar legyen az egész napod. Ha egészségesen mész oda, ha kísérő vagy, akkor is erőtlenül jössz ki onnan, nem győzöd lerázni magadról a rémet.
Kb. három-négy hete, egyik nap reggel hatkor keltünk Szeplőssel, azaz ő nem, ő ott maradt az ágyban, mert

1. sztrájkolt, pedig nem állami cégnél dolgozik, ráadásul miatta keltünk;

2. se enni, se pisilnie nem volt szabad, gondolta, akkor minek siessen.

Ugyanis abban az embertelen korai és hideg időpontban a Szeplősben lévő vér- és vizeletmintát voltam kénytelen a Vörösvári úti rendelőintézetbe fuvarozni. Szeplősnek voltak olyan gondjai, hogy néha úgy érezte, mintha rettenetesen megindulna a szívverése, amiből valahogy kikeveredett a dolog a magas vérnyomáshoz, amit a körzeti doki szerint a fogamzásgátló okoz, a céges doki szerint pedig minden más. Ki milyen témára van rákattanva, milyen szaklapot olvasott utoljára, ezt szeretem a háziorvosokban.

Szerintem meg meghalt az apja, a fél világ kicsúszott a lába alól, geci stresszes melóhelyen dolgozik felelősségteljes munkakörben, és elég nagy lelkiismerettel áldotta meg az ég. Meg velem.

Na mindegy, a lényeg az, hogy vér- és vizeletminta szükséges az elinduláshoz, azt pedig az óbudai rendelőintézetben fogják Szeplősnek megoldani.

Szeplős, mint ideiglenes kémcső, igen kelletlenül viselkedett azon a hajnalon és többször is a másik oldalára fordult nagy duzzogva, rettenet nagy haragban volt a világgal.

Azért fél hétre odaértünk, felmentünk a fájóan tipikus, neonfényű és kopott műmárványcsempéjű épület második emeletére és egyből nem is derült, ki, hogy balhé van. Kellett hozzá hármat pislogni.

A hölgy, aki hirtelen elkezdett kiabálni, az a tipikus középkorú asszonyság  volt, piaci, műszőrmeszélű kapucnis télikabátban, szemüvegtartó-lánc a szemüvegszáron, a férje hátul, tartalékban, de egyelőre nem kell, majd Ő elintézi.

Mi az, hogy időpont?! Hát Ő dolgozni jár! Itt mindenki dolgozni jár, nem jöhetnek ide, amikor a rendelőintézetben éppen úgy gondolják! Hát hogy képzelik?! Vérvételre jött, kikéri magának! Be fog menni! Hát kell az eredmény a következő vizsgálatra, várja az orvos!! Na majd ez meg lesz írva az Óbuda újságban!

Az üveg mögött és attak alatt ülő közalalkalmazott erősen sértődéshatáron volt, hiszen 24 éve kurva korán kel, kurvára nincs megfizetve és minden évben kurvára rosszabb lesz, ahogy az egészségügy lassan, "mint olyan", megszűnik, és most tessék, a laborvizsgálatokat végző külsős cég október 22-tól előzetes egyeztetés nélkül korlátozta az elvégezhető vizsgálatok számát, (amíg a kialakult helyzetet megoldjuk, kérjük szíves türelmüket és megértésüket!) ez a nő meg azt hiszi, hogy Ő tehet mindenről, mintha ez neki akkora élvezet lenne. Kurvára nem az!

A szemüveglánc tovább nyomta: de akkor adjon már időpontot, hát maga csak karbatett kézzel ül, hát mit képzelnek maguk?!

A közalkalmazott valóban megsértődött, és minisztrájkba kezdett: amíg az ott vele szemben el nem kezd végre emberi módon viselkedni, ő addig ugyan nem ad neki időpontot.

Mindebbe csak úgy passzióból csöppentem bele hétfő reggel, fél hét után. Nézünk egymásra Szeplőssel, hogy nem, mi ezt most nem akarjuk, fiatalok vagyunk, egészségesek, közünk nincs az egészhez, olyan ez, mintha egy másik bolygóra érkeztünk volna.

Nagy levegő. Én leülök a padra, várakozó pozícióba, ő beáll a sorba  a sok dühös alsóközép- és középosztálybeli, középkorú dolgozó, illetve nyugdíjas mögé.

Időpontot kapott ő is, bő másfél héttel későbbre.

Jelzem, amikor nekem vért vesznek a XI. kerületben - ott van a háziorvosom, egy ottani exalbérlet miatt -, akkor az asszisztensnő fogja magát, leveszi. Ott, akkor. Ha nagyon el van havazva, akkor legfeljebb azt mondja, hogy menjek vissza péntek reggel. De nekem nem kell rendelőintézetbe vonulnom ez miatt, és max. három nap csusza van az ügyben...

Bő másfél héttel később Szeplőssel újra ott voltunk, Szeplős immár másodszorra volt igen  morcos, de legalább végre lecsapolták. A balhé továbbra is állt az ablak előtt és az Óbuda újsággal is fenyegettek újfent a felháborodottak.

Amikor a leletekért mentünk és beadta a papírt, akkor a fehér köpenyes nő már szó szerint csak ugatni volt képes.

-Volt még valami?
Szeplős mit tudja, mire gondol a nő, hát volt még vizeletvizsgálat is.
A retorzió nem késett.
-AZ UGYANAZ!!!

Ugyanilyen volt az is, amikor Szeplős olyan hű-de-tudatlan módon, biztos, ami biztos, beadta a kardiológiára szóló beutalóját az ablakon.
-EZZEL MIT AKAR, NEM LÁTJA, HOGY EZ KARDIOLÓGIA????!!!

És ilyenkor csak ott álltunk, és  néztünk bután, hogy de bazdmeg, honnan tudjuk mi ezt? És ezt miért így? Mi nem bántottuk, nem szóltunk be, szó nélkül belementünk az időpontos játékba, Szeplős itt volt akkor időben, stb.
Kaptunk egy jó nagy pofánbaszást, pusztán azért, mert arra jártunk.

Persze eljutottunk a kardiológiára. Ott annyira jutottak, hogy mértek egy magasat Szeplősnek, majd közölték, hogy fel kellene tenni egy 24 órás vérnyomásmérőt.

Időpont, második forduló.
A bejelentkezésnél azt elfelejtették mondani, hogy az időpontos napon újra a bejelentkezésnél kell kezdeni. Vártunk-vártunk, majd mikor véletlenül kijött a doki, megrohantuk.
Ő addig nem tudja behívni, míg nem jelentkezik be. Jó. Szeplős bejelentkezett, a doki behívta, ő meg kijött egy kis Sokol rádióval az oldalán. Az asszisztens nő, annyit mondott, hogy szerencse, hogy hétfő van, mert a hétvégén ki szokta mosni a mandzsettákat, de hét közepére már eléggé büdösek szoktak lenni. Szóval szerencsénk is volt, na.

A táskarádiónak szokása volt, hogy brummogni kezdett fél óránként, és még az időt is mutatta! Éjszaka csak óránként brummogott, én csak négyszer keltem fel rá, Szeplős mindig, de azt mondta, ettől függetlenül egészen jól aludt. Hogyne, mert kb. félholtra fárasztottam azzal, hogy random módon megszólaltattam A számot,

illetve, hogy mindenhonnan legyenek értékek, kicsit bementünk dolgozni, elmentünk vásárolni, gyalogoltunk, házimunkát végeztünk. Próbáltam felhívni a figyelmét, hogy van még ott egy "egyéb tevékenység" fedőnévvel illetett mező (be kellett írni egy lapra, hogy mikor mit csinált), de azt mondta, nem tudja elképzelni, hogy mire gondolhatok.

A levételre fél nyolcra KELLETT visszamenni, a doki nyolckor jött meg, és további tíz percet vártunk, míg annyira összeszedte magát, hogy beengedje az első pácienst, aki nem Szeplős volt. Szeplős vérnyomásmérője nem adta ki az adatokat az anyagépnek, kiküldték, mert nem előtte akartak ezzel égni. Majd behívtak másik három embert, akinek feltették a mérőt, és csak utána jött újra ő.
Személy szerint le sem tudtam venni arról a plakátról a szemem, ami arra buzdított, hogy szavazzak az ÉV Kórházára...

 ...Tíz perc múlva kiderült, hogy  valahogy kicsikarták az adatokat abból a szarból.
Az a non plus ultra volt, hogy az átlagos napi  érték normálisra jött ki, Szeplős egészségesnek találtatott, gyógyszert nem kapott, csak pár jótanácsot.


Konklúzió: hát basszák meg, ők győztek. Fizetek én TB-t, mint a kisangyal, bármennyit, ezentúl ráadásul kussolok is, csak ne kerüljek be a rendszerbe.
Sőt, tudjátok, sokkal szívesebben fizetnék  még a jelenleginél is többet konkrétan azért, hogy NE kerüljek be soha a rendszerbe.

Ja: a wcben - ugyan a kézmosónál, de akkor is: a WCben!!! - pedig ez fogadott: