Ezzel a három nappal az a legnagyobb baj, hogy a karácsony meg a hétköznapi normalitás (ha van olyan) kurvára külön utakon jár, és mivel a negyedik dimenzió mégiscsak jobban köti az embert, mint egy amúgy sem túl sokra értékelt psziszocipszipszilogiás fogalom, ezért vajmi kevés…
Sötéthatkor a fáradt megkönnyebbülés az izzadósan polótekeredett ébrenlét után. Hétkor a megszokott file-ok és megszokott emberek a boxok között. Az az egy csomag névtelen túrórudi körülbelül az első mondat környékén kerülhetett az asztalomra, ott várt, hogy a napot…
Email: most van az, amikor mindenki azzal tölti a munkaidejének jelentős részét, hogy előkotorja a netről a legfaszább/leggiccsesebb karácsonyi képet, amit odatehet az emailes jókívánságának aljára. Ez egy worldwide multinál geci sok spamet jelent. Facebook: a céges buli után…
Negyed órával ezelőtt még nem volt semmi, aztán megjött az üzenet, mint ahogy szinte minden nap megérkezik. Nagyon hatékony, egyenesen a retinára ír. A maga dolgát elvégzi, a többi már nem rajta múlik.
most azonban mégiscsak az, hogy nem tudja valaki, hogy lehet másnaposan lapka sajt- és szalámisdoboz-fóliát feltépni, valamint ásványvizes üveget kinyitni? Mert nekem nem megy.
