harminc

Ha a multivilág, közelebbről a .com hétvégén sem megálló őrületéhez kötődő multivilág által előszeretettel alkalmazott folyamatos munkarend szabja meg szabadnapjaid ritmusát - na akkor az a ritmus minimum durván egyenetlen lesz, azaz a következő egyenlet elég gyakran nem állja meg a helyét: szabadnapok=hétvége.

E barokkos ámde szinte értelmetlen mondat tulajdonképpen azt jelenti: Ha van két szabadnapod egy adott héten, akkor sem biztos, hogy azok a hétvégére esnek. Ez egyfelől borzasztó és fárasztó, másfelől azonban - néha - egyenesen áldásos: a hétköznapokra eső szabadnap - néha - olyan mint egy kevesek által felfedezett kincses sziget. Bárhova mész, nem mész, nincsenek sokan, viszont minden nyitva van, kivéve a velencei-tavi strandos büféket. De mi most nem ott voltunk :)

Bármire és bárkire megesküszöm, hogy Zolivagyoktól külön is felfedeztem én már a római-parti üdülőtelepet (De, hogy korrekt legyek, beteszem a linkeket:) 1 2) és két éve minden évben elmegyek arra biciklizni, de most Szeplőssel tettem ezt, aki még annak ellenére is nagyon jól bírta a Budapest-Szentendre tekerős túrát, hogy azért most jó 6 km -rel közelebbről támadtuk be a budai Duna-parti biciklis utat, mint, ahogy ezt eddig tettem. 

Csütörtökön elég basz idő volt, de minden és mindenki azt harsogta, hogy péntektől újra jön a napsütés. Ennek megfelelően aznap kifertőtlenítettük az albérletet és csak egy pumpáért ugrottunk be a Hervisbe. Még azt is megálltam, hogy "csak egy kört menjünk a bringákkal!"

Pénteken azonban: Szeplős szépen felkelt reggel és sütött muffint, persze engem is kirúgott az ágyból, hogy menjek boltba, ha akarok valamit bele, mert én nem szeretem a muffint szárazon. Bogyós gyümölcsöt még nem találtam, de vettem Bocis,  szederrel töltött étcsokit és ezzel, illetve két üveg lekvárral puhítva a dolgokat, hajlandó voltam nem megfulladni a csak-tészta jellegű süteménytől.

11 utánra szépen fel is melegedett az idő és akkor aztán lehajtottam a bandát az utcára. Volt csomagolva muffin, az szépen bele volt téve Szeplős biciklis kosarába és így felszerelkezve, nyugiban eltekertünk észak fele, végig a rakparton, illetve a Duna mellett.

Ezt nevezem én tökételes napnak: nem volt tömegnyomor a Rómain, de nem is volt kihalt, sütött a nap, a folyó folyott, a fák zöldelltek, a madarak folyamatos életjeleket adtak, a luxuskecók és a régi szocreál nyaralók és csónakházak váltakozása változatos volt, de azért csak a luxust néztük inkább nyálcsorgatva. (Hülye magyarok vagyunk mi is.)                         

Ettünk pisztrángot grillfűszerezett sült krumplival és savanyúságos almapaprikával, ittunk sört és kisfröccsöt. Óódejó volt!!

Kb. ez után adtam be Szeplősnek, hogy mi tulajdonképpen Szentendrére kerekezünk. Szeplős simán benne volt - ekkor jutott eszembe, hogy jártam vele, mikor először vittem el futni: jobban vette az akadályt, mint én. Nagyjából most is ez volt, a helyzet, igaz mindez csak a visszafele úton eszkalálódott, de találtam mentséget magamnak: az ő nyerge  selle royal márkájú volt, jófajta géllel kibélelve, nekem meg mondanom sem kell, hogy mekkora fapad ülésem van az occsó hobbibike-omon.

De addig minden szép és jó volt. Pont megérkeztünk a szentendrei dunaparti sétányra, mielőtt Szeplős kiakadt volna, hogy mégsem akar eltekerni Esztergomig. Kaptunk fagyit (pedig nem is szeretem), ültünk egy sort, sétáltunk egy sort. Húga bocsánatot kért (ilyen sem volt még), miután felhívta, hogy mekkora feszkó megy otthon anyujuk meg közte és miután a végén persze mindezért még Szeplős lett a hibás.

Hazafele nagyon érzékeny lett a szebbik felem, ezért úgy, ahogy délben az utcára le-, jó pár órával később a HÉV-re felhajtottam a bandát. Az meg szinte házhoz vitt bennünket.

A nap további részéről annyit, hogy abba a hússütésbe már nem kellett volna belekezdeni, tényleg nem...

Persze a fényképezőgép elem bedőlt a murphy törvényelnekmegfelelően, így maradt Mr. Nokia 5800: