A kétlaki sehonnai először a hátizsákjába próbált meg bepakolni, és talán mert sok a haja és kevés benne a férfihormon, talán azért, mert nem déli típusú, utcai örömzenész, hanem sokkal inkább kontinentális, szobai tépelődő, egyre inkább kevésnek bizonyult a húsz…
A jó hír az, hogy van még barátnőm. Tudom, mert nálam van a belépőkártyája, odaadta.A rossz hír az, hogy ez nem rajtam múlt. Volt az, hogy akkor találkozzam emberekkel, akik blogot írnak. De már nem írnak. Én írok. Egyikük-másikuk, ne adj isten, olvas engem. Néha én is…
Egy ilyen cím után valami nagyon durván ezopadrés colheoegyetemes mélyenszántásnak kellene következnie, de csupán arról van szó, hogy most hétfő reggel van, megint az a fajta hétfő reggel, amikor száraz a bőröd, száraz a torkod, mint egy kibaszott sivatag, fáradt vagy és minimum…
Nem, egyszerűen komolyan nem az volt a baj, hogy szolidan harmadnapos voltam, mert hatalmasat aludtam előtte, de egyszerűen nem lehet eltekinteni attól a ténytől, hogy a keresztfiam főleg apátlansági okokból konkrétan energiavámpír üzemmódban működik: nagyon ki van éhezve egy…
Ugyanezen a kanapén ültem, amikor valahol hat és hét között feljött a Margit sziget felett a nap. Mandula úgy távozott, ahogy azelőtt még nem. Nem a kupiban, a konyhai, gyorsan lefőzött kávéban, a mégis inkább ma is legyen melegszendvicsben volt a különbség, hanem láthatatlanul,…
